Interjú Varga Károllyal a madarak fontosságáról
Manapság nagyon divatos úgynevezett tematikus játszóteret építeni, ahol egy-egy témában jelennek meg a játékok, vagy edukációs táblákon keresztül ismerhetik meg jobban a gyerekek kedvenc meséjüket (ld. Bóbita játszótér Bp.) vagy egy történelmi eseményt, regényt (pl. Egri csillagok játszótér, Eger). Neveleken, ennyi madárról elnevezett utca közt, – bár felmerült sok egyéb ötlet kezdve a Dunától számos közkedvelt meséig – végül egy madárbarát kert kialakítása lett a cél, amit sok-sok madaras játékkal, információval szerettünk volna gazdagítani. Az első lépésben megvalósult edukációs táblák, havonta zajló játékok, madárodúk, itató, etetők reméljük csak a kezdet, s idővel bízunk benne, hogy sok játékos tudással és a tudományos játékokkal gyarapíthatjuk a Parkot és Neveleket. Azonban az eddig már elkészült madaras Pacsi Parkunkról is érdemes mesélni, mert sok ember lelkes munkája és igazán értékes kincsek tulajdonosai lettünk mi itt élők és az erre járó játszani vágyók.
Varga Károllyal, egyesületünk tagjával, aki a Pacsi Park madárbarát kert kialakításának egyik fő segítője arról is beszélgettünk, milyen is egy madárbarát kert, és kiből is lehet madarász.
Nagy-Deák Klaudia (Neveleki Szomszédok Egyesület): Hogy kerültél kapcsolatba a Pacsi Parkkal?
V.K.: Egy kedves anyuka keresett meg, aki tudta, hogy a Madártani Egyesület tagja vagyok. Ha madarakról van szó, én mindig szívesen jövök. Viktória – aki szintén sokat dolgozott a parkért – elmesélte, hogy madaras táblákat terveztek készíteni a kis és nagy gyerekeknek, melyekhez hiteles tudnivalókat szeretnétek összeállítani Nevelek madarairól. A koncepció hamar kialakult. Vannak “Nevelek madarai”, melyek az utcatáblákon jelennek meg ők kerültek a kicsik tábláira kedves versekkel, és vannak azok a madarak, melyek nemcsak a táblán, hanem a fákon és a levegőben is láthatóak, róluk külön írtunk.
N-D.K.: Edukációs táblákat számos cég gyárt, ezeknek az ára több százezer forint is lehet. A saját készítésű táblák azonban nem csak a takarékosság jegyében születtek. Valódi helyi értéket hoztunk létre. A verseket felkérésünkre a városunkban élő sokak által ismert költő, író, újságíró Nógrádi Gábor írta meg, a 11 madárról a képeket pedig a szintén Gödi Fülöp Endrének köszönhetjük, aki 2021- ben Göd madarairól készített egy naptárt melynek oldalait minden héten egy-egy helyben fotózott madár diszitette.
Miben kérték a te segítséged a Park építői?
V.K.: Az elején még a verseket is mi farigcsáltuk, de szerencsére mindenki nyitottan állt a tervekhez igy állt össze ez a klassz csapat. A tematika kitalálása közösen zajlott az építőkkel, az én fő feladatom pedig az információk összegyűjtése, ellenőrzése volt. Az iskolásoknak szóló érdekes hasznos tudnivalókat pedig Sipos Andrea neveleki grafikus munkája varázsolta játékossá. Persze ha kell a kétkezi munkától sem riadok meg, a madárodúk felszerelésére, melyeket Somkuti Gábor barátommal közösen ajándékoztunk az Egyesületnek én magam ajánlkoztam.
N-D.K.: A két madáretetőnk is felajánlásból érkezett, az egyiket a Formabontó Iskola diákjai készítették számunkra Szűcsné Németh Adrienn irányításával, a másikat pedig te vásároltad az egyesületnek.
V.K.: Én is a közösséghez tartozom, szívesen vettem egy nagy méretű etetőt, a nagyobb madaraknak, magunkat gazdagítom vele. Fontosnak tartom, hogy aktív legyek a közösségben, ahol élek, azzal segítek, amivel én tudok. Így, bízom benne, hogy a hideg időben, minél több kisgyerek figyelheti meg a madarakat, melyekből – mivel szerencsére megőrizték a nagy fákat – van bőven a Parkban.
N-D.K.: Az iskolások számára készült edukációs táblán is feltesszük a kérdést, miért fontosak a madarak…
V.K.: A gazdasági hasznon túl (minthogy rovarevő madaraink elpusztítanak számos kártevőt, takarítják a természetet, beporozzák élelmiszer- és gyógynövényeinket, s terjesztik a növényi magvakat) szeretném még három nagyon fontos dologra felhívni a figyelmet a madarakkal kapcsolatban. Az elsőt úgy fogalmaztam meg, hogy ezek a madarak a mindennapi vadjaink, hisz olyan szabad, vadon élő élőlényekről beszélünk, melyeket minden nap láthatunk, még magaslesben sem szükséges várakozunk hozzá. Persze ki kell szállni az autóból, nyitni kell a fülünket, felemelni a tekintetünket. De itt vannak, és őrzik a városokban is a természetet számunkra. Ebből jön a második, amennyiben azzal, hogy láthatjuk, hallhatjuk őket esztétikai élményt adnak számunkra. Méghozzá milyet! Nem kell madármegfigyelőnek (https://godihirnok.hu/madarfigyelok-tavaszi-szamlalas-godon/) lenni ahhoz, hogy egy-egy érdekes jelenetet elkaphassunk a természetből, elég, ha biciklizünk, sétálunk és figyeljük, mi zajlik az égen, a fákon, a bokrokban körülöttünk. Nagyszerű megtapasztalásaik lehetnek már a legkisebbeknek is. Végül a harmadik ezen kis állatok érzékenységének köszönhető, s annak, hogy a tápláléklánc alján helyezkednek el. Számuk, szokásaik alakulása jelzésértékű nemcsak a tudósoknak, hanem bármelyikünknek. A klíma változására, egy permetezésre, a lakóhelyük átalakulására érzékenyen reagálnak, és ezáltal azonnal jelzik azt. Jelzéseikből pedig láthatjuk, ha valami nem jó, ha valamivel nekünk embereknek foglalkozni kell, és ehhez is “csak” figyelni kell a köztünk élő madarakat.
N-D.K.: Te szinte mindig biciklivel, gyalog járod Neveleket. Milyen jelenetekkel találkoztál már a madárvilágból?
V.K.: Láttam már karvaly elől megmenekülő cinkét. De láttam már olyat is, amikor a cinegék üldözték csapatban a szajkót, mert fészket akart rabolni. A mindennapi séták közben csodás jeleneteknek lehetünk szemtanúi, ha felfigyelünk a körülöttünk lévő vadállatokra, hisz a madarak azok! Csak olyan kis hozzánk tartozónak érezzük őket. S persze felelősek is vagyunk értük. Helyes etetésükkel, a természetes élőhelyek megtartásával sokat adhatunk nekik. Sajnos a tökéletes pázsit nem tartozik a természetes élőhelyek közé, annál inkább a nem túlgondozott kert, egy-egy természetesen meghagyott rész, gallyak kupaca, a lehullott avar. A bokrok, mint például egy bodzabokor élőhely, búvóhely, táplálék számukra, akárcsak a nagyobb fák. Ezekből minél kevesebbet kéne kivágni, s figyelni erre építkezéskor is. Nekem is kellett sajnos kivágnom néhány fát idővel a telkemen – melyek pótlása mindannyiunk érdeke – , de a gallyakat kupacban hagyva rovarok- kiemelten a méhek- ,madarak, gyíkok, sünök, mókusok számára adtam otthont. Az igazán madárbarát kert, nem túlgondozott.
N-D.K.: Az, hogy ennyire szívügyed lett a Neveleki Szomszédok által épített játszótér építése, és ott a madárbarát kert kialakítása, azt sejteti velem, hogy te már gyerekként is szeretted a madarakat…
V.K.: Én a lombkoronában éltem Dunakeszin. No, csak hogy pontos legyek, a második emeleten centikre volt ablakaiktól egy nagy hársfa, ahol augusztusban mindig megjelent a sárgarigó. A szüleim hívták rá fel a figyelmem. A konyhaablakunknál pedig egy balkáni gerle pár költötte fiókáit. Barátomnak egy fészekből kihullott szarka felnevelésében segédkeztem, amely egyszer csak, mialatt a barátommal kártyáztunk, huss… visszatért a vadonba. Etetőnkben – mely akár egy nagyváros legkisebb ablakában is lehet – cinkék jöttek a faggyúra, szalonnára. Gimis koromban aztán elmaradtak a madarak, s csak később, mikor favágóként dolgoztam, ismerkedtem meg egy madarásszal, aki rengeteget mesélt. Neki szöcskéket fogtunk a gyerekeimmel, mert egy favágás közben a bokorból kiborult kakukkot is nevelt. A madarászás Gödön, munkaközben került hivatalosan az életembe, ahol egyszer vízóra leolvasás közben szembejött velem egy ember, egy igen érdekes pólóban, ami egy madárgyűrűző tábort hirdetett. Ő hívott el a Mindennapi Madaraink Monitoring programba… Először tiltakoztam, hogy én nem ismerem annyira a madarakat, de most már én mondom: legtöbbünk ismer 40-50 madarat, s hamar rááll az ember füle is a felfedezésre. Immár 16 éve, hogy a Madártani Egyesület tagjaként figyelem a madarakat, Kovács János barátomnak köszönhetően. Remélem, hogy itt Neveleken is lesz utánpótlás, mert nagyban segíthetik ezek a programok az ornitológusok munkáját és lelkünket is tölti, ha nyitott szívvel és füllel járó madarász gyerekeket nevelünk. Mert bárkiből lehet madármegfigyelő!